Elkezdtük a 2015-ös Ökiland tábor előkészítését. Ezen apropóból az alábbiakban közreadjuk igazgatónőnk, Kerényi Mária írását a 2014-es táborról. A cikk a Menedzserpraxis magazinban jelent meg.
Elméleti háttér
1976-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen Liska Tibor (1925-1994) vezetésével megalakult a Vállalkozáskutató Csoport, amely (többek között) azt a célt tűzte maga elé, hogy a szocializmus keretein belül kidolgoz a kapitalizmusnál is „piacibb” rendszert, ahol még a tulajdon „monopóliuma” is verseny tárgya. E modellt foglalta később össze Liska Tibor az Ökonosztát című könyvében (Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1988. A modell rövid leírása itt.)
1978-1982 között sokak számára emlékezetes vitasorozat zajlott a modellel kapcsolatban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. A nyolcvanas években a modell néhány részlete gyakorlati kipróbáláson is túljutott, lsd. pl. Szentesi kísérlet (1979-1980), az ÖkLand diáktábor (1982).
Liska Tibor kiindulási tézisei:
- Mindenre található piaci megoldás. Ez a koncepció legerősebb állítása.
- Mindenki saját pénzét költse. T.i. a lehetséges esetek között ekkor viselkedünk a legfelelősebben pénzköltést illetően.
- Mindenki csak azért fizessen, de azért fizessen, amit igénybe vesz. Ebben az esetben lehet a pazarlást leginkább elkerülni.
- Nyílt versenyt a termelőeszközökért. A társadalom számára az a legkedvezőbb, ha a termelőeszközöket azok működtetik, akik azt aleghatékonyabban képesek tenni.
A modell néhány kulcs-fogalma
- Társadalmi örökség. Születésekor alanyi jogon mindenki megkapja a társadalmi vagyon reá jutó hányadát. Ebből tudja (kell) fedezni minden későbbi költségét, mint pl. egészségügy, lakhatás, iskoláztatás stb. De ez szolgál vállalkozása induló tőkéjeként is, sőt a nyugdíjának is ez az alapja.
- Használati díj. A vállalkozás a használatba vett termelőeszközök, ill. a vállalkozása értéke után fizeti. A használati díj legfőbb célja és funkciója, hogy a tulajdon ne legyen monopólium. Ehhez képest az a funkciója másodlagos, hogy valamilyen közös költséget fedezzen.
- Személyes társadalmi tulajdon. A modell a tulajdonos és a bérlő fogalmakkal jelzett tulajdonformát oly módon egyesíti, hogy minden esetben a társadalmilag kedvezőbb jellemzők domináljanak.
Liska Tibor szellemi hagyatékát fia, F.Liska Tibor gondozza. Ennek szellemében tart a modellel kapcsolatban kurzusokat többek között a Corvinus Egyetemen, a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen működő Liska Tibor Szakkolégiumban stb. Folyamatosan dolgozik a modell fejlesztésén. Ennek keretében dolgozott ki egy variációt a Szakkolégisták számára, akik ez alapján szerveztek több, nagy sikerű tábort is LisKaLand név alatt. S dolgozott ki egy másik modellt középiskolások számára ÖkiLand néven. Ez utóbbi alapján szervezte és működtette az Öt Elv Iskolaszövetkezet 2014-ben már harmadik alkalommal az ÖkiLand tábort.
Alapelveiben és a modell algoritmusában az ÖkiLand-modell és LisKaLand-modell megegyezik. A két modellben azonosak a szereplők lehetőségei is, u.m.:
- Készpénz forgalom (befizetés és pénzfelvétel)
- Hitel (felvétel és törlesztés)
- Cégátvétel (kivásárlás)
- Licit (cégérték változtatása)
A kamatok és befizetési kötelezettségek elszámolása időegységenként történik. Az időegység olyan rövid időtartam (perc, óra, nap, hét, dekád), amin belül a gazdasági környezet jellemzői állandóak (illetve változásuktól eltekintünk).
ÖkiLand tábor 2014
2014 májusában az Öt Elv Iskolaszövetkezet szervezte táborban középiskolás diákokkal is kipróbálták a működő modellt. A tábor több éves előzményre tekint vissza: 2012-től kezdve mind több intézmény egyre komolyabb előkészítő-kutató-szervező munkával kapcsolódik be a programba. A kísérlet az ÖkiLand elnevezést kapta, a táborban használt pénz, az ÖKI névre utalva. A májusi, Bodajkon megrendezett négynapos tábor résztvevő intézményei:
A programban részt vett iskolák:
- KONTIKI-SZAKKÉPZŐ Szakképzés Szervezési Nonprofit Kiemelkedően Közhasznú ZRT.
- Mándy Iván Szakképző Iskola és Speciális Szakiskola
- Pentelei Molnár János Szakképző Iskola
- Széchenyi István Kereskedelmi Szakközépiskola
- Szinergia Üzleti Szakképző Iskola
- Zöld Kakas Líceum Mentálhigiénés Szakközépiskola és Gimnázium
- A programba bekapcsolódott az EUDIÁKOK Iskolaszövetkezet is.
A tábor előkészítéseként az iskolák munkatársai a tanév folyamán rendszeres találkoztak. A műhelymunka második felében a csapathoz érdeklődő, vállalkozó diákok is csatlakoztak. Ezeken a műhelyeken a megfogalmazott cél a modell elméletében való elmélyülés, annak értelmezése és továbbfejlesztése. Különösen izgalmas a modell értelmezése a célcsoport – a mai fiatalság adottságai és sajátosságai tükrében. Közöttük nagy számban találhatóak azok a fiatalok, akiket az u.n. Y és a Z-generáció sorába sorolnak azok, akik az 1900-as évektől kezdődően komoly különbségeket vélnek felfedezni az egyes generációk között.
Az Y és Z-generációt „ezredfordulós generációnak” is nevezik. Ők már egy fogyasztói társadalomba születtek bele. Külsődleges sajátosságaik közé sorolják azt, hogy már „informatikai bennszülöttek”, a számítógépekkel együtt nőttek fel. Nélkülük már el sem tudják az életüket gondolni. Szinte mindannyian a technológia megszállottjai. S valóban, korunk technikai vívmányait nagy magabiztossággal használják. Külsődleges sajátosságaik közé sorolható, hogy viszonylag hosszú ideig használják a „mama-hotelt”, azaz sokáig élnek együtt a szüleikkel és élvezik a szülői ház szolgáltatásait (mosnak, főznek rájuk, takarítanak utánuk, zsebpénzt kapnak stb.), későn jelennek meg a munkaerőpiacon. Belsődlegesen, azaz személyiségükben is lényegesen különböznek az őket megelőző generációk tagjaitól. Így pl. ők nem hajlandóak robotolni, önmagukat akarják megvalósítani. Nem ismerik a lojalitást, az engedelmességet, a (külsőségekre épülő) tekintélytiszteletet, a számukra értelmetlen szabályok követését stb. Komoly feszültségforrás a számukra, hogy olyan világban váltak/válnak felnőtté, ahol az idő felgyorsult, ahol örökké sietni kell.
Ők már egészen máshogyan viszonyulnak a világhoz – benne a gazdasághoz, a piaci versenyhez, a vállalkozáshoz -, mint ahogy azt Liska Tibor feltételezte. Éppen ezért (is) különösen izgalmas annak tapasztalása, hogy vajon az ő számukra milyen mértékben tud adekvát környezet lenni a Liska Tibor által elgondolt társadalmi-gazdasági modell – mert a számukra adottban nem érzik otthonosan magukat. S ez óhatatlanul a modell újra-értelmezését, továbbfejlesztését eredményezi.
A felkészülést szolgáló műhelymunka során a modell-értelmezés és –fejlesztés örömmel fogadott mellékhatásaként született meg a programhoz kapcsolódó intézmények közötti kommunikációnak és együttműködésnek egy természetes módja. Ezt a résztvevők egyértelműen a modell részeként értelmezik jelenleg. Ennek a kommunikációnak és együttműködésnek a kulcsszavai talán a partnerség, az önkéntes feladat-vállalás, a másikat tiszteletben tartó kezdeményezés és a morális alapozottságú felelősségvállalás.
Mindezekkel párhuzamosan a program technikai megsegítésére olyan szoftver készült, mely lehetővé tette a modellhez szükséges banki műveleteket. Tulajdonképpen egy on-line működtethető bank született meg – F.Liska Tibor által kidolgozott algoritmusok alkalmazásával. Minden résztvevő megfelelő regisztráció után hozzájutott a saját számlájához. Innentől kezdve a rá jutó, mobilizálható társadalmi örökséggel, illetve annak az u.n. kockáztatható hányadával szabadon gazdálkodhatott: kp-ben kivehette, átutalhatta vagy egyszerűen a számláján tovább kamatoztathatta. Az indítandó, avagy a már működő vállalkozáshoz hitelt is kérhetett bárki, természetesen ez is megjelent a számláján.
A tábor előkészítéseként a pedagógusok munkájának jókora része a diákok inspirálása volt. Minden intézményben arra törekedtek, hogy megsegítsék a diákok saját ötleteinek megszületését, a megvalósítás tervének kidolgozását. Ez a munka valójában nagyon eltér a megszokott pedagógus szereptől, hiszen a tanár nem mondja meg, mi a jó, mit kell csinálni. Észreveszi, hogy milyen ötlet merül fel a tanítványában és legfeljebb különböző szempontokra hívja fel az ötletgazda figyelmét, segítő kérdésekkel támogathatja.
Az munka másik fele a szokásos tábori előkészületnek is tekinthető. Azaz – mégsem. Itt ugyanis mindaz, ami más esetekben egy iskolai tábor előfeltételeként jelenik meg – az ÖkiLand, mint társadalom vagyonaként került értelmezésre. E megfontolás jegyében került a táborba számos bérbe vehető termelőeszköz. Ilyenek voltak pl. a gázpalackok, gáz-zsámolyok, bográcsok, konyhai eszközök, háztartási kisgépek, hangosító berendezések, video-lejátszók stb. De a társadalmi vagyon részeként került értelmezésre a helyszín infrastruktúrájának számos eleme is, mint pl. a focipálya, a kézipálya, a játszótér, épületek ill. helyiségeik stb. A tábor szervezői tudták, hogy mi mindenből lehet gazdálkodni, volt elképzelésük arról, hogy mindez milyen lehetőségeket kínál, de hogy mi fog valóban megvalósulni, arról fogalmuk sem lehetett.
Ami beindította ÖkiLand társadalmának és gazdaságának az életét, az egy elemi alapszükséglet volt, az éhség.
Két „állami” vállalat volt mindösszesen ÖkiLandon. A Bank és a Külker. A Bank készen állt a társadalmi örökségek (ill. azok kockáztatható hányadának) a kifizetésére. És készen állt arra is, hogy az ÖkiLand, mint társadalom termelőeszközeit bérbe adja, hitelt biztosítson azok működtetésére. A Külker időben gondoskodott arról, hogy a forint-világból megfelelő élelmiszer-készlet kerüljön beszerzésre. Már csak vállalkozások kellettek, amelyek az egyre növekvő éhségre, mint igényre reagáljanak.
Nem kellett sokáig várni …
Az előkészítő műhelysorozat ÖkiLandon funkcióváltással folytatódott. T.i. ÖkiLand, mint társadalom legfőbb tanácskozó szerve, a Board minden este ülésezett. Természetesen a Board ülései nyitottak és nyilvánosak a társadalom minden polgára számára. Azaz azon éppúgy részt vehettek – ÖkiLandon kívüli státusuk alapján – a diákok, mint a tanárok. A felvetődő kérdések, problémák, eredmények és konfliktusok végigbeszélése legalább két órát vett igénybe mindhárom este.
Gyakorlati tapasztalatok
A táborba érkezve megtörtént az ünnepélyes államalapítás és megkezdték működésüket az állami monopóliumok is: a Bank és a Külker.
A Bank követte nyomon és kezelte a pénzmozgást, a Külker pedig kielégítette a vállalkozások rendeléseit. A Bank annak feltételezésével határozta meg a kibocsájtandó pénzmennyiséget, hogy a vállalkozások árképzésükben nagyjából igazodni fognak a forint-világban tapasztalható árak számértékeihez. A Bank feladatának tekintette a belső piac befolyásolását is a társadalmi érdekeknek megfelelően. Így pl. mikor érzékelte, hogy a fogyasztás erősen kezd eltolódni az „importból beszerzett” élvezeti cikkek (chips, Cola, gumicukor, Milka csoki) felé a belső piacon előállított termékekkel szemben (pl. palacsinta, goffri, melegszendvics, szörp stb.), jelentősen megemelte az import élvezeti cikkek árát a Külkeren keresztül.
ÖkiLand vállalkozásainak jó része az étkezés, mint alapszükséglet körül forgott. Volt köztük a kínálatra gyorsan reagáló vállalkozás és nagyszabású tervek megvalósítására készülő nehézkesen mozduló cég is. Az első nap a megérkező és éhesen kódorgó lakosság körében életmentő jellegűnek bizonyult a hirtelenjében megnyílt Zsírosdeszka bár. A rapid biznisz az első délután hatalmasat kaszált, aztán elsodorta a lassan, de mégiscsak kialakuló igényesebb kínálat.
A gyors piaci reagálás ellenpéldája lett a Tejbegrízes karaoke party, amely addig nem kívánt egy adag tejbegrízt sem forgalmazni, míg fel nem áll a hangosítás és elő nem kerülnek a zenék… A fogyasztói igény ugyan némi engedményre kényszerítette a vállalkozókat, ám mégiscsak nagy árat fizettek a rugalmatlanságért: mire meglett a zene, kihűlt a tejbegríz, az meg már nem volt olyan kelendő.
A folyamatos kemény munka eredményeként „nagy adózók” is születtek. A Palacsintázó éjjel-nappal nagy forgalmat bonyolított. Volt azonban olyan vállalkozás is, mely nagyralátó tervekkel indult, ám rosszul felmérve a helyzetet adóssággal zárta a tábort. Például a Chilis bab projekt tervezői legalább háromszáz főre való alapanyagot szerettek volna rendelni, s ettől csak akkor térültek el, amikor valaki felhívta a figyelmüket, hogy akkora kondér az egész táborban nincs, amibe mindez belefér… Az így is elkészült kb. 120 adag étel aztán jókora bevételt hozott, de még így is sok megmaradt belőle, hiszen az üzleti tervnek fittyet hányva nem minden táborlakó vásárolt. A vállalkozók mindenesetre igen jóllaktak a maradékból, az eset tanulságairól pedig jóízű beszélgetést lehetett folytatni.
A vendéglátáson túl további vállalkozások is működtek. Csak a felsorolás szintjén: csillámtetkó készítés, turkáló, szabadidő szervezés és sport, sőt, még egy behajtó cég is alakult, amely meglehetősen hatékonyan és nagy nyereséggel prosperált. Volt, aki a tábor végére érzett rá a dolog ízére: összegyűjtött pénzéből legközelebb saját cég alapítását tervezi, így jövőre már az alkalmazottból önálló vállalkozó lesz.
A táborban megjelentek az anomáliák is: utólag derült fény egy alaposan megtervezett, ám végül mégsem megvalósított bankrablásra.
Egy diákcsapat pedig egyenesen kommunát alapított: erőforrásaikat összeadták és eszük ágában sem volt bármilyen, a társadalom egésze számára hasznos gazdasági tevékenységbe fogni. Alapvetően önellátásra rendezkedtek be és élvezték, hogy a laza, barátságos hangulat a tábor többi, tevékeny diákja számára is vonzó. Mire elfogyott volna minden pénzük, véget ért a tábor, így nem szembesültek választott életformájuk fenntarthatatlanságával…
Tanulságok utólag
A középiskolás diákok számára szervezett tábor nemcsak a Liska-modell, hanem azzal összefüggésben számtalan új pedagógiai helyzet kipróbálására is lehetőséget nyújtott. Ezzel összefüggésben a pedagógusok szerepe, egyáltalán jelenlétük minősége erősen különbözött a megszokottól. Lássuk be: az omnipotenciáról még csak-csak lemond az ember, az azonban már erősen frusztráló, ha unatkozva csellengő, esetleg éhes gyerekkel találkozik. Márpedig itt tudomásul kellett venni: aki és amíg nem érti meg, hogy a bankból pénzhez juthat és azon ennivalót vásárolhat magának, annak addig kopogni fog a szeme. Segíteni rajta nem lehet azzal, hogy elküldjük a menzára.
Az ÖkiLand csak távolról hasonlított egy iskolai rendezvényre. Egy rendes táborban van tábori házirend, az időbeosztást napirend szabályozza, közös étkezéseken lakik jól a tábor, kötelező és választható programok gondoskodnak a tartalmas időtöltésről. Itt azonban mindez a Liska-modell alapján felépült társadalom önszabályozó mechanizmusai alapján jött – vagy nem jött létre.
Mintegy kárpótlásként olyan sok és mély beszélgetés tudott megszületni ezeken a napokon, amilyen a mindennapi iskolai környezetben, de még a hagyományos kirándulásokon, táborokban is ritkaságszámba megy. Az egyik kolléga úgy fogalmazott, hogy lehetősége nyílt napi nyolc osztályfőnöki órát tartani.
Néhány szemfüles pedagógusnak még szaktantárgyi ismereteket is sikerült becsempészni egy-egy együttlétbe, azonban az igazi tanulási helyzetek a tantárgyi tudásnál tágasabb tapasztalatokat hoztak. Természettudományos, gazdasági és társadalmi ismeretek tömegével találkoztak a diákok, s legtöbbször maguk ismerték fel, mennyi újdonsággal kerültek kapcsolatba, milyen sokat tanultak. A megszerzett tudásokat, kompetenciákat fel kell ismerni, szétszálazni, azonosítani – a pedagógusnak is. Komoly feladatnak bizonyult utóbb is a tábor folyamán adódott nem-formális tanulási helyzetek felismerése, az így elsajátított szaktárgyi és szakmai ismeretek, a különböző kompetenciák azonosítása és tanúsítása.
Liska szerint a társadalmi-gazdasági konfliktusokra minden esetben kell és lehet találni megegyezésen alapuló piaci megoldást. A piaci megoldás kölcsönös megegyezésen alapuló együttműködés a társadalmi nyilvánosság előtt. A piaci (pár)kapcsolat lényege az, hogy akkor jön létre, ha mindkét fél számára előnyös, ezért mindketten akarják. Többszereplős együttműködés is csak akkor alapul kölcsönös megegyezésen, ha a résztvevőknek vétójoga van, azaz senki nincs kényszerítve az együttműködésre. Csak a kölcsönös megegyezésen alapuló eljárások lehetnek hatékonyak. Minden ezzel ellenkező elven működő szabályozás gazdasági és társadalmi károkat okoz, hiszen az emberek azt teszik, amit érdemes, és nem azt, amit kell, lehet, szabad vagy ajánlott. (Liska Tibor modellje: személyes társadalmi tulajdon és személyes társadalmi örökség)
Kérdés, valóban ez történt-e? További feladat annak azonosítása is, hogy magából a társadalmi modellből mit is sikerült megvalósítani, hogyan működött az adott feltételek között. És fordítva is adott a feladat. Annak azonosítása, hogy az „ezredfordulós generáció” vajon milyen társadalmi-gazdasági környezetben érzi/érezné magát otthonosan.
Hogyan tovább?
Az nem kérdés, hogy lesz jövő évi tábor is. Valószínűleg ÖkiLand társadalma tovább differenciálódik. A folyamatos műhelymunka eredményeként az állam szerepvállalásának pontosabb körülhatárolása várható, ugyanakkor a vállalkozások inspirálására további megoldások körvonalazódnak.
Néhány a megfogalmazódott és megoldásra váró kérdések közül: Hogyan lehet beilleszteni a nem anyagi természetű javakat, azok birtoklását és elosztását ebbe a modellbe? Mit kezdjünk a felhalmozódott vagyonokkal? És azokkal, akik adóssággal zárták a tábort? Hogyan lehet a társadalom vérkeringését fenntartani? Mindezekre valószínűleg csak részben lehet a közös gondolkodással választ találni – és a kigondolt megoldásokat majd a gyakorlat próbája igazolja vagy veti a szemétbe.
A tervek szerint a következő tanév munkája egy kiskonferenciával indul. Ezen a főszereplők ismét nem a pedagógusok, hanem az ÖkiLandon részt vevő diákok lesznek. Ők osztják majd meg élményeiket és tapasztalataikat egymással és a többi résztvevővel.
Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy az ÖkiLand kísérlet májusi fordulóját minden résztvevő nyereséggel zárta. Az adott keretek a társadalmi modell kipróbálása mellett új pedagógiai helyzetek közös megélésére is lehetőséget nyújtottak. A nem-formális tanulási helyzetekben születő tudáselemek, kompetenciák azonosítása pedig a tanulás-tanítás-értékelés új formáiról is hoztak hasznos tapasztalatokat a résztvevők számára.
Kerényi Mária