Gyuri nem ragadt le, nem tudott leragadni egyetlen egy tevékenységnél sem, egyetlen képesség kibontakoztatásánál sem. Mindegyik tevékenységformában rövid idő alatt kiválóan teljesített, mikor arra fordította a figyelmét. A Gyuriban működő ellenállhatatlan belső késztetés, a drive nem kötődött egyetlen tevékenységhez. Ugyanaz a drive működik benne – bármihez is kezd.
Viszont állandóan kell, hogy keressen és találjon valami „terepet”, ahol az ellenállhatatlan belső késztetése, a drive-ja hasznosulni, érvényesülni tud. (T.i. ellenkező esetben ez a drive romboló erővé is képes válni …)
Utoljára azt hallottuk Gyuriról, hogy bálnákat véd a Greenpeace keretein belül. Nem hagyja nyugodni az a hajtóerő.
Szerintünk a tehetség
egyrészt különös képességet
másrészt e képesség kibontakoztatását segítő hajtóerőt
jelent.
Azaz, aki
egyrészt különös képesség(ekk)el
másrészt e képességek kibontakoztatását segítő hajtóerővel
rendelkezik, az tehetségnek tekintendő.
Atipikus tehetségnek.
Aki különös képességeire valamint drive-jaira ráismer és szándékoltan igyekszik felügyelni azok érvényesülését – saját szuverenitását bontakoztatja, építi.
Mikor az iskola támogatja diákjai szuverenitás-törekvéseit, egyúttal támogatja tehetségeik, atipikus tehetségeik érvényesülését is:
- mikor a diákok számára személyre szabott tanulási/haladási utakat dolgoz ki (velük együttműködve)
- mikor támogatja, hogy a diákok érdeklődéseik mentén válasszanak projekteket
- mikor a projektkínálatba olyan projekteket szervez be, amelyek a diákok adott időben megjelenő érdeklődéseikre reflektálnak
- mikor a diákok megélései, tapasztalásai alapján azonosítja és tanúsítja a bennük újonnan megjelenő vagy a korábbiakhoz képest fejlettebb formát mutató tudás-, képesség- illetve készség-elemeket (kompetenciákat)
- mikor támogatja, hogy a diákok egyre inkább legyenek képesek önnön fejlődésük tanújává válni – az ehhez szükséges kiterjesztett tudatosságot fejleszteni.
… egyre inkább azt tekintjük okos embernek, aki ugyan pontosan tudja, hogy a jövő kiszámíthatatlan, mégis képes valamennyire előre alkalmazkodni hozzá, anélkül, hogy tudná, konkrétan mihez. (Mérő László)