Gyuri nem ragadt le, nem tudott leragadni egyetlen egy tevékenységnél sem, egyetlen képesség kibontakoztatásánál sem. Mindegyik tevékenységformában rövid idő alatt kiválóan teljesített, mikor arra fordította a figyelmét. A Gyuriban működő ellenállhatatlan belső késztetés, a drive nem kötődött egyetlen tevékenységhez. Ugyanaz a drive működik benne – bármihez is kezd.

Viszont állandóan kell, hogy keressen és találjon valami „terepet”, ahol az ellenállhatatlan belső késztetése, a drive-ja hasznosulni, érvényesülni tud. (T.i. ellenkező esetben ez a drive romboló erővé is képes válni …)

Utoljára azt hallottuk Gyuriról, hogy bálnákat véd a Greenpeace keretein belül. Nem hagyja nyugodni az a hajtóerő.

 

 

Szerintünk a tehetség

egyrészt           különös képességet

másrészt          e képesség kibontakoztatását segítő hajtóerőt

jelent.

 

Azaz, aki

egyrészt           különös képesség(ekk)el

másrészt          e képességek kibontakoztatását segítő hajtóerővel

rendelkezik, az tehetségnek tekintendő.

Atipikus tehetségnek.

 

Aki különös képességeire valamint drive-jaira ráismer és szándékoltan igyekszik felügyelni azok érvényesülését – saját szuverenitását bontakoztatja, építi.

Mikor az iskola támogatja diákjai szuverenitás-törekvéseit, egyúttal támogatja tehetségeik, atipikus tehetségeik érvényesülését is:

• mikor a diákok számára személyre szabott tanulási/haladási utakat dolgoz ki (velük együttműködve)
• mikor támogatja, hogy a diákok érdeklődéseik mentén válasszanak projekteket
• mikor a projektkínálatba olyan projekteket szervez be, amelyek a diákok adott időben megjelenő érdeklődéseikre reflektálnak
• mikor a diákok megélései, tapasztalásai alapján azonosítja és tanúsítja a bennük újonnan megjelenő vagy a korábbiakhoz képest fejlettebb formát mutató tudás-, képesség- illetve készség-elemeket (kompetenciákat)
• mikor támogatja, hogy a diákok egyre inkább legyenek képesek önnön fejlődésük tanújává válni – az ehhez szükséges kiterjesztett tudatosságot fejleszteni.

… egyre inkább azt tekintjük okos embernek, aki ugyan pontosan tudja, hogy a jövő kiszámíthatatlan, mégis képes valamennyire előre alkalmazkodni hozzá, anélkül, hogy tudná, konkrétan mihez. (Mérő László)