Könyvet írt egy volt diákunk.
Naplóregényt. Néhány tanár még emlékszik rá, hogyan keresgélte magát, a helyét sok évvel ezelőtt.

„Veszélyes vagyok. Érzelmi atombomba. Valószínűleg azért irtottam ki mindenkit magam körül, mert már felrobbantam párszor. Vagy eleve félnek tőlem. A robbanástól. Szomorú. Most van itt az ideje egy jó falcolásnak. Egy gond van ezzel: utálom, ha Anyukám meglátja. Szóval csak akkor szoktam, ha nincs itthon.”